Job 11

Mielőtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe;1Az éjféli homálynak földébe, a mely olyan, mint a halál árnyékának sürű setétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürű setétség. 2

Czófár első beszéde: Jób a mindentudó Isten előtt alázza meg magát

3Felele a Naamából való Czófár, és monda: 4A sok beszédre ne legyen-é felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-é igaza? 5Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, a ki megszégyenítsen?! 6Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid előtt. ^a 7De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened! ^b 8És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bűneidből. ^c 9Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é? 10Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg? 11Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél. ^d 12Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg? 13Mert ő jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra! ^e 14És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is. 15Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd; ^f 16Ha a hamisságot, a mely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság; ^g 17Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erős lennél és nem félnél; ^h 18Sőt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekről, úgy emlékeznél arról. 19Ragyogóbban kelne időd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a kora reggel. ⁱ 20Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál. ^j